ordibator

Több mintkét hete jöttünk haza Dávidka első nyaralásából, hát nem jeleskedtünk(tem) a blog-írással. A nyaralás pedíg érdekes volt. Siófok, Aranypart, Hotel Magistern****(?), egy SZOT-üdülő lehetett vmikor, s a Szécheny-terv jóvoltából csináltak egy Wellness épületet, így lett a négy csillag. Háát nem csak ez teszi a csillagokat. A személyzet nagyon rendes volt(direkt nem kedveset írtam), mert bár egy rendes szoba áráért egy apartmant kaptunk, így Dávidkának külön szobája volt, de például köszönni senki nem tudott. A reggeli nem volt rossz, de az esti svédasztal, maximum A,B menünek felelt meg. Mégis a legérdekesebb az ötödik ememleten lévő fitnesszterem volt. Egy régi padlószőnyeges(cirka húsz-harminc év), panel-radiátoros szoba pár szobabiciklivel, lépcsőzőgéppel, kondigéppel, amúgy teljesen kopár, szakadt(bocs). Mindezt elképzeli az ember, s ekkor robban a bomba, mert elé tárul a Balaton egyik legszebb, legdrágább látványa. Az valami gyönyörű, az egész szoba a Balaton felé néz. Utoljára egy éve volt ilyen gyönyörű látványban részünk, a Ramadában (ott az egész hotel profi, s szép). A baba még a mamája pocakjában volt. Szóval érdekes egy szálloda volt, bár nagyon olcsón mérték a négy napot, ez is volt a célunk, a babát szoktassuk az utazáshoz, s erre pont megfelelt. Másik célunk Dávidka első uszodáztatása volt, s leginkább ez volt a fő szempont a hotel kiválasztásánál, tudniillik hogy legyen gyerekpancsoló. A "project" ezen része nagyon jól sikerült, Dávidka imádta a medencét, kis játékaival egész sokat elszórakozott, mi is tudtunk egy keveset úszni, szaunázni, jacuzzizni. (apa már nagyon várta)

Sajnos a nyaralás egésze mégsem a várakozásaink szerint alakult, illetve gondoltuk, hogy Tutu nem fog rögtön örülni a vátozásnak, de hogy egyáltalán nem fog enni, s hogy ennyire kibillen a hangulata, azért így fárasztó volt. Nem baj, azért voltunk Siófok belvárosában (kb. öt-hat km. oda-vissza:sport), gixivel(autónk) Zamárdiban( itt mekkorát strandoltunk, ja és Tutu első fürdése a balcsiban), szóval azért egész jól sikerült a nyaralás, de még szoktatni kell Dávikát egy nagyobb, s hosszabb utazás elött.

Ők igazából nem távoliak, nagyon is közeliek, hiszen az én unokatestvérem, Juliska, kedves férje, Máté, és kisleánykájuk, Molly Medvécske, aki egy vagány, nagy hangú, vigyorgós, örökmozgó kis tünemény, pont az ellentéte a mi kis megfontolt, mimóza, fizológiailag lusta Dávidkánknak. Azért távoliak, mert Londonban élnek sajnos, így élőben meglehetősen ritkán, leginkább skype-on tartjuk a kapcsolatot.

De annyira izgalmas, ahogy kisemberré cseperednek mindketten, teljesen eltérő tempóban, eltérő hangsúlyokkal, és bár az ember persze mindig tudja, hogy minden rendben, azért folyton aggódom, hogy Molly már mászik, feláll, meg sokkal nagyobb a súlya (bár nem akarom tudni, mennyivel)... De nem baj, majd csak megnő kis Dávidka is.

Szóval a minap találkozott a két kis gézengúz, Molly nagyon édesen kezdeményezett és érdeklődött, tekert ezerrel s földön, de Dávidka csak ijedten hátrált (volna, ha tudna), inkább csak ijedten személte: "Mit művel itt ez a nő?" Aztán vígan elmajszolt egy kis kiflicsücsköt a Molly etetőszékében, amíg ő a földön aranyosan játszott a játékaival és néha belekapaszkodott egy-két objektumba, hogy fel tudjon állni.

Remélem lesz majd alkalom egy-két szabadtéri programot szervezni a babácskáknak, esetleg némi pancsolással megspékelve. Majd készítek képanyagot is.

Ilyen a mostani május elseje, egy jóóó hossszúúú hétvége. Először egy vasárnap, utána két szombat, utána megint egy vasárnap... Ezt a napfelcserelési szerencsétlenkedést sosem fogom megérteni, biztos rengeteg GDP múlik ezeken a beékelődött napokon, de hogy így meg senki sem tudja, hogy valóban milyen nyitvatartás, milyen menetrend, meg hát egyáltalán milyen bioritmussal is ébredjen az ember aznap...

Na menjünk akkor szépen időrendben. Május elsején nem találtunk olyan politikamentes majálist viszonylag közel, ahova szívesen elmentünk volna, így hát Papatutu régi vágyát váltottuk valóra és elmentünk a Népszigetre, megnézni, hogy mégis ott milyen. Hogy mit találtunk? Elég kihalt, kiepéítve szinte semmi sincs, vendéglátóipari létesítmény gyakorlatilag kettő volt nyitva, ebből az egyik helyen magánparti volt. Leginkább sétálgatni, futni, kutyát sétáltatni lehet, illetve ha melegebb lett volna, lehet, hogy mi is leterítünk egy plédet a fűbe és napozunk - ilyet is láttunk párat. Az épületeken leginkább az elhanyagoltság és a rothadás jelei láthatók, a távolban pedig az újonnan épült Marina part fantázianevű lakópark magasodik, közvetlenül a hajléktalanok-lakta susnyás után. Néhány kisebb társaság bulizott ott a parton, de egyébként tényleg kellemes csend van. A séta után a család megebédelt a kellemes kerthelyiségben, a kaja nem volt rossz, és olcsóbb, mint a Rómain.

http://ordibator.blog.hu/media/image/Népsziget.jpg

Május 2-án papatutu ugyebár szombati nyitvatartás szerint dolgozott, Dávidkával megleptük őt a munkahelyén, aztán vettünk egy szép darab sertés szűzérmét, és mamatutu megsütötte vacsorára, mégiscsak dukál egy fincsi szülinapi vacsora férjecskéjének, sült krumplival, majonézes kukoricával. Mindez miután a Kisdedünk elaludt :) Délután még elnéztünk gyorsan a játszótérre egyet hintázni, amit Dávidka egyre jobban szeret, csak olyan kis aprócska még a bébihintában is, mindig félek, hogy kiesik belőle.

 http://ordibator.blog.hu/media/image/hinta.jpg

Szombaton - egy ismételt szombati nyitvatartás után - leszaladtunk Velencére a lomtalanítás céljából előkészíteni a házat, dehát sajnos nem sok mindent tudtunk intézni, bár nagyon szép lesz a ház, ha kész lesz, egyelőre csak a sittet tudtuk tanácstalanul kerülgetni egy darabig. Timi eljött velünk és vigyázott Dávidkára, ami nagyon jófejség volt tőle, és reméljük, hogy máskor is vállalkozik rá.

És végre újra vasárnap lett. A mai napon Dávidka végre kúszott pár mérhető centit a szőnyegen, de csak miután több ízben keserves sírásba kezdett, hogy micsoda gonosz szülei vannak, akik nem tolják közelebb a játékait, hogy ne kelljen helyváltoztatni. Sajnos ma volt a legcsúnyább idő. Néha az eső is eleredt, szerencsére csak szemerkélt, így végülis elmerészkedtünk a Rómaira, ahol csatlakoztak hozzánk papatutu szülei. Sétáltunk egy nagyot, ebédeltünk egy finomat, nagyszülők végtelen türelemmel játszottak Dávidkával, aki a szokásos módon produkálta magát, nagyon kis zabálnivaló volt.

A képen a két kis rizsszem fogával Dávidka a konyhapulton: 

http://ordibator.blog.hu/media/image/fogacska.jpg

Elérkezett hát a bűvös kilenc hónap. Mármint idekint... Ilyenkor szokták azt mondani, hogy az illető babácska már többet volt kint mint bent. Még mindig gyakran előfordul, hogy csak ülünk Papatutuval, és nézzük ezt a kis csodát, ahogy randalírozik, pakol, szöszöl, nézeget, tapogat, forgat, kapirgál, megkóstol, szétszed, eldob, körülnéz és vigyorog, és próbáljuk emészteni az élményt. És reméljük, hogy ő is örül nekünk, és jól érzi magát nálunk, még hogyha hisztipók, akkor is.

Kibújt a második fogacska is, alsó jobb 1-es. Csodálkozva vettem észre egy mini bibit Dávidka nagylábujja tövében, majd megállapítottam, hogy alighanem az icipici éles fogacskáival tehette ezt, lévén, hogy a nagylábujját gyakran "pihenteti" a szájában.

Legfrissebb tudománya: a "Figyelem!" felszólításra a jobb kezecskéje mutatóujját felemeli a magasba, de valami elképesztő ennivaló módon http://ordibator.blog.hu/media/image/figyelem.jpg,

illetve tegnap Papatutu azt is megtanította neki, hogy a "Hogyan köszönünk?" kérdésre kézfogásra nyújtja a jobb kezét. A többi tudományát is folyamatosan ápoljuk, tapsi, tumi-putty, superman, pápá, stb.

Ma voltunk életében először hintázni és nagyon tetszett a dolog, úgyhogy ha az idő engedi, holnap is megyünk. Az időjárásjelentésről csak annyit, hogy mindenki jobban jár, ha vesz egy barométert és felakasztja a falra, mert hogy ezek a meteorológusok miket hordanak össze...

Dávidka tudománya napról napra bővül. A Superman, tumi-putty, tapsi, pápá az utóbbi napokban újabb kunsztokkal egészült ki: kérdő mondatokra random bólogat a cuki fürtös buksijával, a pacsi felkiáltásra belecsap a tenyerünkbe és vigyorog a fél szem kis fogacskájával.

Ma iszonyatos eső volt, így esőben mentünk sétálni, de őt nemigen zavarta. Bementünk Apa munkahelyére, ahol a babácska rendszerint elkápráztatja a lányokat, a Mama meg elment tornára.

Az éjszakáink sajnos elég gyatrák még mindig, nem tudom, hogy a kevés vacsorának, a száraz levegőnek, a napközbeni túl sok alvásnak vagy mindek tudható ez be, de Dávidka megint kétszer ébred, egyszer éjfél körül, másodszor öt-fél hat körül. Bár ma elmaradt a délutáni alvás, jó sokat vacsizott és erősre állítottam a párologtatót... Kíváncsi vagyok. Persze mivel most mindhárom faktort kiiktattuk, így megint nem fog kiderülni mitől aludna (ha aludna) tovább, ha ma véletlenül tovább alszik... na ez most jó bonyolult lett. Majd kiderül...

Végre elérkezett ez a nap is - Dávidkaparamama megnyugodhat, hogy kisfia nem lesz örökké Fogatlan Jack. Ma hajnalban gyanús volt, hogy Dávidka a szokásos egy (ámde teljesen kiszámíthatatlan időpontban bekövetkező) éjszakai ébredés helyett fél kettőkor, majd négykor is felsírt, és másodszorra csak némi séta, pápázás és kaja után volt hajlandó visszaaludni. És igen, megvolt az oka a plusz ébredésnek, reggel ugyanis ott figyelt a kis also bal első recécske a szájában. Össza-vissza puszilgattam, ölelgettem a kis drágámat, ő meg persze nem értette, mire ez a nagy hajcihő, csak mosolygott rám: Jóvan mama, nemtom minek örülsz, de örülök Veled.

Legújabb tudománya: a Hogy csinál a Superman? kérdésre vagy egy, vagy mindkét karját a magasba emeli, az alábbi linken látható a sztárfotó.

 http://ordibator.blog.hu/media/image/superman.jpg

Én nem tudom mi van ezzel az időjárással, gyakorlatilag olyan szél van állandóan, hogy a kis mindenre érzékeny Dávidkát nem lehet kivinni. Meg hát senki se szereti, ha az arcába fúj a szél, még ha jó melegen be is van bugyolálva. Ő ráadásul azt se szereti, ha melege van... szóval egy szó mint száz, ráhúztam az esővédőt a babakocsira (Juliska (R)) és így nem fújt be a szél egyáltalán. Csak az én arcom+kezem fagyott le, viszont sétáltam egy jót, jól esett.

Vittünk apának FIIINom húsvéti sonkás szendvicset ebédre, nagyon örült. Dávidka nagyon elemében volt a boltban, az összes vevőnek pápázott, üldögélt a pulton, táncolt a Timivel, úgy örülök neki, hogy egyre barátkozóbb. Bent voltunk egy órát a boltban, aztán Dávidka aludt egy fél órát a kocsiba, de sajnos nagyon nyűgös volt mikor hazaértünk, úgyhogy leraktam még, már alszik háromnegyed órája.  

Holnap jönnek Millimolliék, csapunk megint egy babázós napot.

Ma Dávidka másik két nagyszülőjéhez megyünk át.

Itt is biztosan lesz Dávikamamának húsleves, apának sütemény, Dávidkának nyuszi, tojás, meg játékok.

A tegnapi sonka, torma,..süti nagyon finom volt Zsuzsáéknál, ilyennek kell lennie egy jó húsvéti menünek.

Nagyon rafinált a kissrácDávidka, mert reggelire nem kellett neki a rizspép, majd a nestlé gyümölcs sem, ám! mikor összekevertem saját kis poharában.., hát az nagyon finom volt. a maradék gyümölcsöt is csak úgy ette meg a kis Tutu, hogy beleraktam a kaját a pohárba, jól megkavargattam, és így már nagyon jó lett, meg lehetett enni.

Dávidka első alkalommal tapasztalhatott húsvéti nyulazást a hétvégén. Nagyon jól vette a családlátogatási akadályokat, végre apukám ölében is lovagolt egy kicsit nyüszítés nélkül, nagyon örültem neki, mert bár tudvalevő, hogy egy 8 hónapos babára az ember (még ő sem) nem sértődik meg, mégis láttam, hogy rosszul esik neki. Szóval szüleimnél már egészen barátkozós hangulatban volt, ettünk hiperszuper finom húslevest, és egészen kellemes hangulatban töltöttük a szombat délutánt. Ma nagycsaládi banzáj volt, itt már sokkal több volt az idegen arc, Medvécske is ott volt, és nagyon nagyon édesen játszottak együtt. Videó linkelve!  Dávidka felszólításra (és alkalmanként anélkül is) tapsizik, pápázik, de a vigyorokat nagyon fukarul méri. Komoly kis pasi, már most. Bizonyára komolyabb mint a szülei.

Juliskáéktól nagyon sok érdekes és hasznos item-et kaptunk Angliából, és remélem ők is örülnek a Mollika ajándékainak. Majd nyáron együtt játszhatnak a sátorban.

http://ordibator.blog.hu/media/image/2008húsvét.jpg

Nagypapám ereje teljében... állítólag tavasszal Toszkánába mennek Mártával, busszal. Én aszondom, menjen. Minek üljön a lakásban. Megérdemli...

- A TUMI a legjobb barátom! - mondaná Dávidka, ha már tudna beszélni. De ha azt mondjuk neki, hogy Tumi-putty, akkor egy kis hatásszünet után megragadja a cumiját és hangos cuppanással kísérve kihúzzaa szájából. A hatás fokozása céljából még jó messzire el is dobja.

Eddig a kilókkal küzdöttünk (Dávidka mindig alatta volt annak a bizonyos percentilgörbének - mamáját folyton paráztatva ezáltal), mostanában viszont úgy tűnik, be fogja hozni a lemaradást, egész "emberes" adagokat küld be a szervezetbe, illetve éjjel (igen, 8 hónaposan, horribile dictu, még éjjel is) legalább egyszer, de van hogy kétszer kap tápszert.

holnap pár rosszéletű kórustársammal elmegyünk sörözni, valószínűleg a Steffi nevű helyre a Bem térnél. Tutu(Dávidka) itthon marad anyukájával, míg apa kimarad. Igérem, nem sokszor teszem.

Jaj, de jó, hétvégén bejön a húsvét, végre mindenki otthon vagy rokonoknál pihen, s nem az utcán mulat( amin mások nem mulatnak). Maximum a hétfői kölnitől kicsit dülöngélni fog.

Dávidka 8 hónaposan

Végre elindult családunk első blogja. Egy ideig kicsit még döcögős lesz, de igérem, szépen, lassan beletanulok a blogozásba.

Az Ordibátor kisfiúnk, Dávidka egyik első beceneve. Dávidka 2007. július 10-én született szülei legnagyobb örömére.

Ma már majdnem hét kiló a kis hisztipók, és nevetgél, hisztizik egész nap. 

http://ordibator.blog.hu/media/image/mintababa_kicsi.jpg