Ők igazából nem távoliak, nagyon is közeliek, hiszen az én unokatestvérem, Juliska, kedves férje, Máté, és kisleánykájuk, Molly Medvécske, aki egy vagány, nagy hangú, vigyorgós, örökmozgó kis tünemény, pont az ellentéte a mi kis megfontolt, mimóza, fizológiailag lusta Dávidkánknak. Azért távoliak, mert Londonban élnek sajnos, így élőben meglehetősen ritkán, leginkább skype-on tartjuk a kapcsolatot.
De annyira izgalmas, ahogy kisemberré cseperednek mindketten, teljesen eltérő tempóban, eltérő hangsúlyokkal, és bár az ember persze mindig tudja, hogy minden rendben, azért folyton aggódom, hogy Molly már mászik, feláll, meg sokkal nagyobb a súlya (bár nem akarom tudni, mennyivel)... De nem baj, majd csak megnő kis Dávidka is.
Szóval a minap találkozott a két kis gézengúz, Molly nagyon édesen kezdeményezett és érdeklődött, tekert ezerrel s földön, de Dávidka csak ijedten hátrált (volna, ha tudna), inkább csak ijedten személte: "Mit művel itt ez a nő?" Aztán vígan elmajszolt egy kis kiflicsücsköt a Molly etetőszékében, amíg ő a földön aranyosan játszott a játékaival és néha belekapaszkodott egy-két objektumba, hogy fel tudjon állni.
Remélem lesz majd alkalom egy-két szabadtéri programot szervezni a babácskáknak, esetleg némi pancsolással megspékelve. Majd készítek képanyagot is.
