Dávidka hajától mindenki el van ájulva. Az most egy mellékszál és nem is fontos, hogy sokan lánynak nézik miatta, de hogy ilyen sok és ilyen göndör és ilyen szabályosan arany színű... Hát mi is csodájára járunk. Ápolgatjuk, fésülgetjük... Dávidka is ápolgatja, gyakran szór bele homokot, vagy ken bele egy kis bébipapit, túró rudit, vagy ami épp a keze ügyébe akad. Az autósülés poliészter borítóján való csuszpitolástól meg szabályos raszták alakulnak ki a buksija hátulján, de hangosan kacag, amikor kifésülgetem neki.
Kajálás fronton nagyot léptünk előre, Dávidka egyrészt hihetetlen étvágynövekedésről tett tanubizonyságot és ez szerencsére a súlyán is meglátszik: a legutóbbi keddi méréskor már 8,4 kg volt :). A babakocsiban a kiflicsücskök, pogácsák, molnárkák nem csiriz formájában kerülnek elő a popsija alól, és nem is dobálja ki őket, hanem eltűnnek a feneketlen bendőben. Ebéd után gyakran egy egész túró rudi lecsúszik, és vacsorázni pedig együtt szoktunk hármasban, főzeléket, husit, ami éppen adódik. Aztán lefekvés előtt persze a tápszer és sajnos az utóbbi időben ismét rákapott a hajnali kettő-három közötti nasizásra... Hát ez van. Én már kifogytam az ötletekből, jelen állapotomban inkább letudom az egészet 5 perc alatt (mert annyi idő amíg beszlopál 150 tápszert), minthogy éjjel kettőkor neveljem. Erről már lekéstünk. Egyszer csak abbahagyja... A rágófogai is bújnak elő szépen lassan, van is ordibálás meg lilázás néha éjszakánként (hogy emiatt vagy nem, az már soha nem fog kiderülni), a minap úgy megharapta az ujjamat, hogy a könnyem is kicsordult bele...
Már három hete járunk Bölcsődal foglalkozásokra a Közösségi házba, nagyon tetszeni látszik Dávidkának, lassan én is megtanulgatom a dalokat, mondókákat, aztán mindig lesznek újak. Itthon is szoktunk játszani és Dávidka irtó gyorsan megjegyzi a játékokat, a múltkor pl. a "Borsót főztem" kezdetű mondókára már mutogatta is a kis pracliját, hogy úgy kell bizony borsót főzni :) A Gézengúzos zeneterápiából is túl vagyunk már egy foglalkozáson, ez kevésbé volt rám hatással, de ki tudja, egyelőre folytatjuk, majd meglátjuk.
