Hát nagyon régen jártunk erre, nem szép dolog ez. Az ember körül valahogy felpörögnek az események év vége felé, csak mennek mennek a hetek, pikk-pakk eljön a Karácsony és aztán két hétig teli gyomorral üldögél a kajaszagú lakásban mert kint rohadt hideg van és különben is, hova lehet menni Karácsonykor meg Újévkor meg két ünnep között... Picit 
ünneprontó hozzáállás, tudom, de egyelőre a Dávidka csak annyit érez ebből az egészből, hogy felborult a napirendje, nem úgy vannak a dolgok, ahogy szoktak lenni... Vagy lehet, hogy ez is az én pesszimizmusom és az általános vígadozástól való viszolygásom, ami átragad a babára... Nemtudom.
Na de inkább mesélek, minek ide a negatív felhang. Dávidkával rendszeres látogatói vagyunk a Bölcsődal foglalkozásoknak, minden hétfőn a Közösségi házban. Nagyon szeret odamenni, lassan nem lehet elbabakocsizni a Csobánka téren anélkül, hogy ne mutogatna: "MMMM MMMM ÚÚÚÚÚÚ", tudniillik, hogy menjünk énekelni a babákkal... Fél óra alatt énekelünk, játszunk, mondókázunk, mama is tanul új dalokat, Dávidka pedig megtanult triangulumozni.
<embed id="VideoPlayback" src="http://video.google.com/googleplayer.swf?docid=-5418258019111226419&hl=en&fs=true"
Januárban folytatódik, már nagyon várjuk. Ezen kívül decemberben elkezdtünk járni a játszócsoportba is, ez olyan mint egy igazi bölcsi (valaha bölcsi volt maga a helyszín), csak ottmaradnak a mamák a babákkal, játszunk, énekelünk, kicsit tornázunk Gizussal, aztán ebéd és haza. A Gizus szerint ez nagyon jó előkészítő az igazi bölcsire, ahová be is iratkoztunk szeptembertől, és Dávidka is szereti, noha kicsit még fél, amikor megkörnyékezi őt egy-egy hangosabb gyerkőc, de egyébként nagyon szépen eljátszik.
A Karácsonyi ünnepek sajnos egy fosós-hányós vírus keretében teltek, Dávidka öt napig szinte semmit sem evett, napi két deci tápszerrel üzemelt, nem is értem, hogyan. Juliskáék is hazajöttek, náluk pont fordított a probléma: a Molli olyan nagy kedvvel eszik mindent és mindig, hogy aggódnak a kerek pocija miatt. A Dávidkának csak a haja nő rendületlenül, a súlya szinte semmit sem gyarapszik. A két baba viszont édesen játszott együtt, Molli kedvesen odaadta játékait Dávidkának, aki persze néha kicsit gyámoltalanka volt, de aztán feltalálta magát.
A betegség után nagy nehezen a fél túróruditól eljutottunk odáig, hogy a szokásos madáradagjait megeszi, sőt, tegnap Nagypapiéknál mandarint, pogácsát és hasonló extrákat is leküldött.
A Szilvesztertől nagyon féltünk, de Dávidkát jobban zavarja az aktuális fogzása, mint a durrogtatás, úgyhogy miután óránként felébredt és keserves sírás után lilázásba kezdett, éjfél előtt nem sokkal beküldtem neki egy noraminophenazoni kúpot, amivel szépen aludt reggel hatig.
Az új év első napján pedig kisfiunk megörvendeztetett minket az első önálló lépésekkel, melyeket a mama ölelésétől a dohányzóasztalig tett meg, majd diadalittasan meg is tapsolta a teljesítményt. Később lementünk sétálni a hóesésbe, de ez nagyon nem tetszett neki, és ránk is elég furcsán nézett, amiért örülünk annak, hogy esik a fejünkre ez a hideg, vizes valami. De azért egy kicsit ő is totyogott a hótaposójában.
