Hát itt tartunk. Na nem az álmatlanság, hanem a beszéd tekintetében. Dávidka csuda aranyosakat mond - amik persze inkább az adott helyzetben mókásak - egész nap be nem áll a szája, és ha úgy veszi észre, hogy éppen másra figyelek, kis praclijával az arcomat maga felé fordítja, így nyomatékosítva a tizenhatodik "Mama, szijjej!" felszólítást.
Egy rövid jelenetet muszáj leírnom: vacsorázik a család, megy a híradó. Dávidka kedvence, Szántó Dávid, aki csak szimplán Dádzsi bácsi, és úgy hallotta, hogy ő mondja a sport híreket. Amikor végül nem ő jelenik meg, Dávidka sóhajt egy nagyot és közli "Jaaj, aszittem Dádzsi bácsi. Süsü vajok." Hát ilyenek...
A nyár eltelt, idén végül nem nyaraltunk külföldön, de nem is baj. Szuper volt a Balatonon, Dávidka imádta, boldogan, ellazultan pancsizott az úszógumijában. Először a Club Aligában szálltunk meg, a szállás minőségét feledtette a szuper tiszta strand, a park és végül nagyon pozitív élményekkel távoztunk. Nem így a balatonlellei Napfény hotelből egy hónappal később, ahol inkább le is mondtunk egy éjszakát és amitől ezúton is óva intek mindenkit.
Az augusztus 9-re tervezett bárányhímlő elleni oltás nagyon komoly fordulópont volt az életünkben - legalábbis nekem. Egy hónappal korábban kaptuk ezt az időpontot, így volt időm parázni, a korábbi tapasztalatokra építve, hogy mi lesz, ha Dávidkát megszúrja a doktor néni. Jó előre elkezdtünk mesélni neki oltásosat, Tamás (Dávidka mesebeli alteregója) folyton oltást kapott az esti mesében. Mindig előre elmondta neki a mamája, hogy picit ugyan fáj majd a szúrás, de nagyon rövid ideig, és utána hatalmas vaníliafagyit kap majd a kisfia. Aztán, ahogy közeledett a nagy nap, én is elmondtam neki részletesen, hogy mi fog történni, miért történik és hogy ott leszünk vele. Meg azt is, hogy ha egy picit sír, az nem baj, csak ne sírjon nagyon. De ő azt mondta, hogy érti, és picit se fog sírni. És láss csodát. Dávidka egyetlen hang nélkül tűrte a szurit. Aggódott ugyan, de azt gondolom, hogy elég távol voltunk a sírástól, a doktornő pedig úgy megkönnyebbült, hogy papával fagyizás közben már ezen röhögtünk...
Szeptember 16-án pedig óvodás lesz a Dávidka. Egyelőre 1-2 órával kezdjük, aztán fokozatosan tervezzük emelni a napi "dózist"... De a lényeg, az oviszsák már megvan. Andika volt... Hát nem elképesztően édes?
