Utolsó jelentkezésünk óta megint csak sok minden történt, főleg lilázás fronton.
Augusztus végén Velencén pihentünk öt napot, sajnos utolsó este Dávidka megcsúszott a kádban, és bumm. Lilázott is egyet. Következő héten kicsit beteg volt, pár éjszaka keményen telt, aztán eccer csak puff, volt lilázás nincs lilázás. Kissrác esett óriásiakat, kék-zöld, nagy puklik a fején, és közben no lila.
Szép lassan elkezdtünk a levegőben lépdelni, bár nem volt se tüzijáték, se csinadratta, csak teltek a hetek. Dávidka őrült rohanásokat rendez Békás különböző pontjain, csak győzzük követni. Már nem elég a babakocsi, titytoty, motorja is van a kis gengszternek, így felvátva küzdhetünk Vele:" Kisfiam eleget húztad a kismotorodat, tessék beülni a babakocsiba! " vagy " Kisfiam, eleget fűrészelted azzal a fűszállal azt a másik fűszálat, fél órája itt guggolok melletted, tessék fölállni megyünk haza! " válasz legtöbbször :" Dádzsi eeeee(nem)", s közben rázza a fürtös fejét. "Akka" ügyben egyre profibbak leszünk, én például követtem már a telepen sima kukásautót, szelektív kukásautót( ezt a fajtát a legnehezebb követni, gyors mint a csirkehusos paradicsomos krumplival megetetett Szimba nevű oroszlán este fél nyockor útban az ágya felé.), ráadásul kevés megállójuk van, és mire az egyik végez Békás legvégén, mi visszabandukolunk babakocsistól, motorostól. titytotyostól a lakótelep másik felére megön a következő fajtájú szelekt.( Csak ha valaki nem tudná, van kék, szürke, sárga, fehér, zöld akka egymás mellett!), s a rejtett tehetség, a lépcsőházakból papírszemetet összegyűjtő Akkka-Oto.( Ez a leginkább papabarát verzió, minden lépcsőházból egy-egy aka.)
Közben Dádi vezényel, zongorázik, furulyázik, gitározik, s a legjobb , mikor zenehallgatás közben mutogatja az adott hangszert. Elkezdtünk diavetíteni Neki, Mamája esténként folytatásos mesével altatja, egyre többször kéri a könyveit, hogy nézzük meg.
S a legújabb Őrület az " Ecc-Ecc"!!!! Nem tudom, mert nem végeztem semmiféle kutatást a környezetünkben, hogy hány kétéves van rákattanva a harangozásra, de Dávidka nagyon. Ott tartunk, hogy a gyerek az autóban ülve már a Raktár utcánál szól, hogy "eccecc", jelezve mindjárt templom következik, nem is egy , kettő! Mikor pedig tudatosan(saját magunk alatt "vágva" a fát) elmegyünk délben vagy este hatkor egy ilyen műintézményhez, gyerek lefagy, kőbálványként figyeli a tornyot. Otthon egy nyűgösebb ébredése után bizton megnyugszik egy negyven-ötven percnyi ecc figyeléstől a youtube-on. Feltéve, ha Ő mutathatja meg melyik legyen a következő. Persze, véletlenül találhatunk kevésbé ronda hangú templomharangot, ilyenkor jön a "eeee", fölpattan, s mutatja a képernyőn a következő lehetőséget. S a tudomány már annyit fejlődött, hogy szinte bármilyen játékból lehet templomtornyot építeni.
A végére akartam hagyni, a sajnos nem szűnt meg végleg a lilázás, bármennyire is szerettük vona. Múlt héten elesett, lilázott is kettőt, a héten is volt egy gyanús eset. Bármennyire is szeretük volna elhinni, hogy vége az affektív apnoés korszaknak, úgy tűnik enyhült, s szépen lassan mnegszűnik. Talán ez a verzió közelebb áll a valósághoz, mint a hipphopp, voltnincs apnoé. Már most is sokkal könnyebbek a hétköznapjaink, s közben Dávidka meg egy tünemény, sok-sok örömöt ad nekünk, Mamája is meg én is alig várjuk azokat a napokat, mikor Vele lehetünk.
