Jó régen írtunk bejegyzést, pedig Dávidkával továbbra sem unalmas az életünk, viszont tele van vidámsággal.
Lilázás terén (lekopogom) elég jól állunk, több, mint három hónapig semmi jelét nem mutatta az apnoénak, majd februárban kicsit megfázott, kétszer-háromszor probált meg nem levegőt venni, de ezen kívül minden rendben.
A karácsony és a szilveszter szokás szerint mozgalmasan telt el, nem sokat űltünk otthon, aztán január- februárban leszakadt az ég, folyamatosan lehetett hóban hemperegni, hógolyózni és hóembert"homimmmimmit" építeni.
Január elején nagy volt az izgalom, Mama Manchesterben volt pár napig, folyamatosan lestük az eget, mikor jön már haza. Azóta voltunk a Mama új munkahelyén, nagyon kedvesek a kollégái, Dávidka rögtön megkedvelte a helyet.
Tegnap a hobbiboltban már csajozott is, lazán állt a bolt közepén, majd egy kislány odament hozzá, átölelte s egy hatalmas puszit nyomott a szájára. Ezt még kétszer megismételte, miköben kisfiam csak állt zsebredugott kézzel. Jó kis pasi, megvonta a vállát, intett a csajnak majd továbbment.
A kukásautó, kukabácsíí örök téma, bárkiböl lehet kukabácsíí vagy kukanéníí, ha sárga mellényben van, vagy éppen takarít, fest vagy csak guberál. Most már bármire képes mondani: hó'nap vagy minnyá'.
