Ennyiből áll Dávidka szóKINCSE. Azért csupa nagybetűvel, mert a teljesítménykényszeres világban, amiben élünk, folyton azt kérdezgeti egymástól mindenki, hogy MÁR kúszik? MÁR felül? MÁR feláll? Tőlünk is kedvesen megkérdezte a bababoltos csajszi (akinek nincs gyereke, úgyhogy nem tudhatja, mit érez egy anya egy ilyen kérdés hallatán), hogy "Na és még mindig nem beszéltek?"
Jelentem, beszélünk. Apa (Papa), Ammmma (Mama), Kkokki, Ennne, Dááádi, akkka, ató, kakkka, angya, csiddda, bá és természetesen: nem. Egyébként pedig gyönyörűen kommunikál, mindent "elmond", amit tudatni szeretne, vagy el akar érni, és én örülök annak, hogy halandzsázik meg gagyog és várat minket... Ez a korszak soha nem fog visszatérni, ha már elkezdett beszélni, úgyhogy igyekszem nem stresszelni azon, hogy a kortársai nagy része már nagyban dumál.
A játszóbölcsi sajnos bezárt, végleg, úgyhogy oda nem, viszont a szeptembertől talán esedékes "rendes" bölcsibe járunk néha, elő-beszoktatásra. Az első alkalom elég rosszul sült el, de a rossz élmény nem okozott törést Dávidkának, továbbra is lelkesen mutogat, ha a bölcsinél babakocsizunk, hogy akkor most azonnal menjünk be. Cseppet sem vagyok meggyőzve egyébként arról, hogy jó lesz nekünk ez a bölcsi dolog, de még van rá egy kis időnk, hogy döntsünk.
A legutóbbi bejegyzés óta megjártuk Siófokot KKookkival és a nagyszülőkkel. Nagyon jól sikerült a hétvége, Dávidka szuperjót pancsolt a Balatonban is, a szállodában is, és mi is pihentünk. Az altatások is viszonylag simán mentek, bár rákapott arra, hogy én simogassam őt álomba, olyannyira, hogy ezt itthon is gyakran kéri mostanában...
A héten szabadságon voltam és jó sokat voltunk együtt a babácskával, bepótolandó a sok sok munkával (de minek...) töltött órát, napot. Nagyokat csatangoltunk a lakótelepen, játszótereztünk, fagyiztunk, voltunk strandon, ott jól megáztunk a záporban, csupa jókat kalandoztunk. Jövő héten már két éves lesz...
