Tavaly július 9-én hajnalban éreztem először úgy, hogy most akkor célszerű lenne bemenni a kórházba, ún ötperces fájásokkal. A kórházban aztán - hiába a séta, a vizsgálat, egy kis lépcsőzés - Dávidka úgy döntött, hogy még maradna bent, úgyhogy délután hazajöttünk, vásároltunk (azt mindig kell), levest főztünk... Én ledőltem a nappaliban este nyolc óra felé, amikor pukk... szerintem elrepedt a burok, és akkor onnantól kezdődtek az igazi fájások. Így tolta ki Dávidka egy nappal a benttartózkodást, hogy aztán július 10-én hajnali 5.33-kor kibújjon, kicsit lilán ugyan, de szépen ordítva, ahogy kell.
Az aznap délelőtti sztori is felejthetetlen része volt Dávidka születésének: a szülés után a szülőszobában alukáltunk jébével (mivel nem volt szabad ágy a szülészeten), míg 11 óra felé meg nem jelent a vizit, főorvos úrral az élen, aki igencsak rácsodálkozott, hogy a Szent Imre kórház hipiszupi alternatív szülőszobájában édesdeden ALSZIK EGY PASAS. Úgyhogy ő kb a katonaságnál megszokott gyorsasággal kipattant az ágyból és eliszkolt haza, én még kibírtam 2 napot a kórházban, de a harmadikon saját felelősségre leléptünk, elég volt a "vendégszeretetből".
Dávidka hát egy éveske lett. A szülinapi tortája nem kellett neki, szerintem nem örökölte az apja édesszájúságát, nem pörög különösebben az édességkre. Annál jobban a húslevesre! Andikáéktól kaptunk egy cuki mozdonyt, ha megnyomja a mozdonyvezetőt, az elhajtja a mozdonyt jó messzire - így legalább utánamegy a gyerek, zseniális ötlet! Mi megvettük neki a zenélő, éneklő, magyarázó kutyát, bár sosem gondoltam volna, hogy pont én leszek az, aki ilyeneket vásárol neki, de annyira ölelgette, szeretgette, reméljük eljátszik vele még egy darabig. Apa ruhácskákat vett neki aranyosakat, sógoréktól kapunk szép könyveket meg pelust, nagyszülőktől ruhácskákat, a másik nagyszülőkkel majd holnap ünnepelünk.
Nagyon gyorsan eltelt ez az egy év, kicsit azt sajnálom (bár persze ez is biztos csak a rohadt megfelelési kényszerem), hogy mindenen ennyit görcsöltem, paráztam, aggódtam, persze az ember utólag már baromi jól tudja, hogy nem kellett volna... Inkább csak élvezni, ahogy a csöpp Dávidka rácsodálkozik a világra, hogyan nyílik ki az elméje, és fejlődik életrevaló kislegénnyé a 2.97-el született kis poronty.
