Kisfiunk Dávidka már két éves és egy hónapos. Születésnapját szűk körben, itthon töltöttük, a rokonság pedig a nagy nap környékén folyamatosan járult Dávidkához, és ontották az ajándékokat. Minket ő azzal ajándékozott meg, hogy a "Hány éves vagy?" kérdésre ügyesen megmutatja mindkét kezecskéjével, hogy kettő. A hogy hívnak kérdésre pedig szépen artikuláltan mondja, hogy Dá-di.
Az élet dolgaival való ismerkedés keretében Dávidka valamiért nem a megszokott babaszavakkal kezdi az ékes magyar nyelvet, a leggyakrabban használt szava az akka (kuka), ami egyébként is központi szerepet játszik a napi kötelező tevékenységek között. Akkával játszunk, akkát rajzolunk, akkába beledobunk, akkát kivesszük, akkába új zacskót teszünk és ha mindezzel végeztünk és elindultunk sétálni, akkor jön csak az igazi izgalom, mert akkor minden akkát üdvözlünk, kavicsot gyűjtünk és azt kidobjuk az akkába és ha bármikor egy kukásautó netán megjelenne, akkor sóbálvánnyá dermedve figyeljük, ahogy a szemét eltűnik a bendőjében és aztán addig követjük a lakótelepen keresztül amíg tudjuk... Mert ha a kukásautó elmegy, hát annál nagyobb tragédia per pillanat nem is érhetne bennünket. Szóval az "akka" szócska napi mintegy ötvenszer biztosan említésre kerül. A napokban a szokatlan új szavak közé került a cső szó; nem tudtunk rájönni, hogy mit mutogat felfelé a pelenkázón hanyatt fekve. Aztán amikor néhány nap után kérdeztem tőle: "Kisfiam, a csőre gondolsz? Cső?", akkor nagy megkönnyebbüléssel, hogy VÉÉÉGre rájött valaki, hogy mire gondol, kicuppantotta a tumit szájából és közölte, hogy "Tő". Hát ezt akarta tudni.
Az élet dolgaival való további ismerkedés céljából a háztartást már jó néhány hónapja kibővítettük egy helyes, limezöld IKEÁs bilivel. Mindeddig leginkább a kiskutyát, Dipsyt és egyéb játékokat tanítottunk meg a bilibe pisilni, dícsértük meg őket, utána kimostuk és szárazra töröltük a bilit. Dávidka a bilire ültetés ellen hevesen tiltakozott, néha-néha ruhában ráült és a kezébe vett egy újságot (khm, hol is láthatott ilyet), aztán röhögött, felállt és elszaladt. Mígnem a múlt heti kánikula következtében csúnya piros pöttyös lett a feneke, és próbáltam vele megbeszélni, hogy egy kicsit szaladgáljon pelus nélkül, hogy levegőzzön a popsi. Dupla vagy semmi alapon akkor pólót sem akart felvenni, úgyhogy anyaszült meztelenül dilizett itt fel s alá a lakásban, lobogott a haja. Elővettük a bilit, gondoltuk legyen szem előtt. (Itt meg kell említeni, hogy a fürdőkádban azért már régóta vizsgálat tárgya, hogy honnan is jön az a pisi, meg lehet-e fogni, stb.) Telt-múlt a reggel, majd láttam, hogy nagyon fütyizik, mondtam neki, hogy akkor most tényleg csücsüljön rá a bilire, és hátha jön a pisi... Hát ha hiszitek ha nem, egy gyönyörű pisit produkált a bilibe, amit aztán együtt kiöntöttünk, stb. Pár napra rá apukájával az első kaka is sikerült, az előszobában trónolt a kisfiam a bilin, apját elzavarta és egy egészséges adagott rotyizott életében először. Noha tisztában vagyunk vele, hogy messze még a hőn áhított szobatisztaság, kisfiunknak megint sikerült meglepnie minket, hogy bizonyos dolgokat mennyire csont nélkül megold és meglép egyedül.
Szuper jó hétvégét töltöttünk két hete Balatonon Kikkóval, Dávidka is nagyon élvezte az uszodát, a Balatont, de legfőképpen a homokos partot, ahol egy fél délelőttöt nagy egyetértésben homokoztak Kikkóval. Papa és Mama is jót pihentek, a nyár hátralevő részében pedig Sukoróra látogatunk majd még mielőtt beindul az őszi pörgés.
További jó hír, hogy szeptembertől Mama 4 napot fog csak dolgozni, így a bölcsikérdés megoldódik, Timi továbbra is jön hozzánk heti két napban, a többi napon Papa vagy Mama lesz itthon és reméljük, hogy az átmenet is simán fog menni.
