Szombaton ünnepelte Tutu unokatesója, Levente a harmadik szülinapját, s ennek alkalmából meglátogattuk otthonában, ahol is szülei, nagyszülei(lásd Tutu nagyszülei), Icu, Timi társaságában eper-tortát eszegettünk, s Levi Dávidkával végre nagyon szépen tudott játszani. Már nem volt közöttük óriási nagy különbség, Levi szépen megmutatta, hogyan kell az egyes játékaival játszani, úgyhogy jól sikerült a vendégség. Jaa, a délutánt a Margit-szigeten töltöttük Kristóf társaságában (otthon fúrás-barmolás), Dávid másfél órát aludt a babakocsiban, úgyhogy apukája már a lét többfajta értelmezését végigzongorázta magában, attól függően, éppen mit látott maga körül. Pl. fiatal párok pokrócon khm., kisgyerekes családok kisgyerekkel+ kismotorral(hova meneküljek?), salsa zene a szabadtéri színpadnál, csövesek a padokon, turisták gazokat, kőhalmokat fényképezve. Mamatutu öccsével pedíg jót beszélgetett, örülök Kristóf ennyire intenzív jelenlétének a baba életében, remélem jól meglesznek majd Dávidkával, úgy tűnik nagyon szereti az unokaöccsét.
Vasárnap(tegnap) jébé szüleinél voltunk, megünnepelni jébé keddi névnapját(köszi). A most már szokásos menű húsleves s csirkecomb volt (Mamatutu kedvencei), s a jó kis húslevesből gondoltuk, megint adunk Dávidkának. Nna ekkor egy (számunkra) furcsa dolog történt. Kisfiunk, miután elfogyott a levese, elkezdett ordítani, sírni, s mire rájöttünk, ez a gyerek basszus még levest akar.kész. Ilyet még nem láttunk, s bizony még vagy kétszer kellett szednünk neki a levesből, míg a végén szegény már majdnem kidurrant.
A jó hír, hogy kaptunk a levesből elvitelre, így ma talán ismétlés következhet.
