A Dávidka agya olyan mint egy szivacs. Elképesztő sebességgel másol, utánoz, megtanul mindent amit lát maga körül. Ma az intersparban teljesen zavarba hozta a kasszásnénit, aki köhécselt, a Dávidka meg folyton utánozta. 
Mozdulatokat, gesztusokat, mimikát, hülyéskedést, csak a beszédet nem. Kitartóan edézik, és továbbra is egyértelmű, hogy ede minden és mindenki, személy, tárgy, akár egy egész mondat. Edén kívül azért mégis van pár kitüntetett ember, akit hajlandó nevén szólítani: az egyik a-pa, a másik Hanna - egy kedves bölcsistárs. Az utóbbi napokban pedig kínai hangzású szavakkal bővítette szókincsét; az egyik ilyen szó a véghangsúlyos "ZIA", amit általában a földön talált szösz, hajszál vagy bármilyen szemét meglelésekor szokott felháborodottan ismételgetni. Majd felszedi és elindul vele a szemeteshez. Na igen, a szemetes, a kuka, amit bárhol, bármikor felismer és exklamál, ma már valami "AKA" hangzásút mondott rá.
Egyébként elég tartalmasak a hétköznapjaink, hétfőn zenebölcsibe megyünk, általában kedden és csütörtökön játszóbölcsibe, szerdán a Papával tölti a napot Dávidka, péntekre meg általában kitalálunk valami programot. A játszóbölcsiben egyre jobban érzi magát, vannak mostmár ismerős arcok és Gizi nénivel is elég jól kijövünk. Sajnálom, hogy ilyen korán kel, mert mire odaérünk a bölcsibe, elég fáradtka. 
Eléggé fél a gyerekektől - amit megértek, mert egyes gyerekek olyan elképesztően agresszívek és mint egy buldózer, tarolnak végig a játszószobákon. De azért vannak helyes babák meg helyes mamák is, egyikük találn vállalja majd Dávidka bébiszittelését, ha visszamegyek dolgozni.
A járás is egyre jobban megy, a kis motorját tologatja maga előtt és azzal teszünk meg kilométereket a lakásban. Ma eljön a Kristóf délután, titokban remélem, hogy vállalja majd egy kicsit a föl s alá járkálást a motorral, mert ez igen monoton egy idő után. Délelőtt viszont teljesen egyedül titytottyolt kb 1 métert, és látszólag nagyon örült neki. Igazság szerint nem bánom, hogy nem indult el előbb, sajnos még mászás közben is vannak balesetek, ha fáradt és kicsit dilizik, vagy rosszul koordinálja a végtagjait. Ma délelőtt is fejre esett szegénykém a szőnyegen, annyira rohant volna mászás közben, persze lila lett belőle, és annyira elfáradt, hogy visszakéreckedett az ágyba, aludt majdnem 1 órát. Egyébként szerencsére nem olyan sűrűk a lilák mostanában, ha eleget és jól alszik, általában nincs probléma. De persze nem szeret aludni, főleg, ha az apja is itthon van, mert fél, hogy lemarad valamiről...
Egyébként egyre szórakoztatóbb vele lenni, olyan jókat lehet vele játszani, röhögcsélni, és ha elmegyünk itthonról, büszkélkedni, hogy milyen gyönyörű kispofa. Apával csoda repülőt meg várat építenek babalegóból, főzőcskézni is szokott, amit aztán mindenkinek meg kell kóstolnia, megeteti az állatkáit, a tumiját és mostanában egyedül is van, hogy fél órákat eljátszik. Csuda jószívű és kedves kisfiú, sokat bújik, simogat a kis pindurka praclijával... Sajnos az éjszaka átalvása még mindig nagyon távoli álom, bár az ember még azt is hajlamos elfelejteni, hogy nettó öt órát aludt három etapban amikor reggel odavisszük megunk közé az ágyba, és édesen simogatja az arcunkat.
