Na abból rengeteg van. A lakásban fellelhtő tárgyak A pontból B pontba történő szállítása rendkívül fontos és megingathatatlan alappillérjei Dávidka hétköznapjainak. Mint ahogy az is, hogy a szekrényajtók legyenek becsukva, a villanyok legyenek lekapcsolva, a fiókok legyenek betolva. Bár továbbra sem hajlandó ékes magyar nyelven szólni az őt kiszolgáló seregekhez, mégis megérteti, hogy most pontosan mit és hova kellene tenni, mi az ami nem megfelelő helyen van és mi az amit most ő el szeretne mozdítani, majd elindul, totyogva, a jó előre kigondolt desztináció felé. Ahol a tárgyat természetesen ott is hagyja. Így van az, hogy bugyisfiókba plüsskacsa, a pelenkásszekrénybe mobiltelefon, az éjjeliszekrény fiókba a papa könyve valamint a vekker és a kádba pedig tulajdonképpen ömlesztve bármi kerülhet a nap végére. Szerencsénkre hasonlóképpen lelkes, amikor a keresett tárgyakat jól megfontol búvóhelyükről elő kell varázsolni, és néhány kérés után eltotyog és előhozza pl. a mobiltelefonomat.
Sajnos a balesetek száma és Dávidka totyogásának irama egyenes arányban vannak egymással, remélem, hogy ahogy egyre ügyesebb lesz, már nem fog ennyit esni, sőt, most úgy látom, hogy kicsit el is kedvetlenedett - folyton cipelteti magát az utcán (mostmár babakocsit nem nagyon hordunk, mert csak azt is cipelhetném).
Mostanában játszóbölcsiben nem nagyon voltunk, legutóbb nagyon sokan voltak, és nem akartam Dávidkát sok gyerek közé vinni, mostmár hátha megússzuk a telet ronda betegség nélkül... Vasárnap indulunk Balatonfüredre - nagyon kíváncsi leszek, hogy mit fog művelni. Mondogatjuk neki, hogy megyünk a Balatonra, remélem, hogy kicsit könnyebben veszi majd az akadályt mint tavaly májusban.
Addig is álljon itt két kép - Dávidka előlről és hátulról.
