Na nem a Norbi féle... muhahaha
Hanem, hogy mi a helyzet nálunk. Dávidka lilázgat néha-néha, de olyankor "fele se tréfa" alapon egymás után kétszer, háromszor, négyszer egy nap... Aztán - szerencsére - napokig semmi. A napokban egyik kellemes éjszakánk azzal telt, hogy fél egytől fél háromig ordibált szegényke, közben négyszer lilult, máig nem tudom, hogy miért. Lehet, hogy a foga jön, illetve látunk valami nagy gumót a jobb felső fogsorán, reméljük, hogy ez az okozója. Az éjszakai ámokfutásnak egy Noraminophenazoni kúp vetett véget, melynek beadása után kb 10 perccel elaludt a kis Bóbita, dehát ilyen éjszakák gyakran előfordulhatnak, bíztattuk-nyugtattuk egymást Papatutuval.
(Az alábbi kép hátterében a lakás legújabb ékessége: az új fűtőtest :))
Mostanában néhányszor átlátogattunk sógorékhoz, ahol Dávidka nagyon szeret játszani Leventével (3 év) és Botival (2 hó) is, és viszont... Dávidka imád a Levente izgalmas játékai között ücsörögni és pakolászni, Levente meg nagytesóskodik körülötte, de mindig csak óvatosan, nehogy Dávidka megijedjen... A Botit - aki fizikailag már majdnem akkora mint ő :) - meg mindig óvatosan megsimi-simizi. Olyan kíváncsi vagyok, hogy ez a három lurkó mit fog alakítani már nagyobb korukban... Remélem rosszcsont palkók lesznek de Levente vigyáz majd rájuk.
Dávidka mostmár folyton feláll mindenhol (ma reggel az ágyában is úgy találtuk) 
, aztán ügyesen visszahuppan a popsijára. Lemászik ügyesen az ágyról (még egy kis segítség azért kell neki), és körbeteker mindenhol a lakásban. Felmászik a pihenőszékébe is, és legnagyobb megrökönyödésünkre ott is feláll, de aztán kis habozás és nyüszítés után már ügyesen egyedül lemászott róla. És hát ugye egész álló nap pakol. Bár hozzá kell tegyem, hogy a játékaival is tündérien játszik (épp ma mondtam Papatutunak, hogy amellett, hogy nem osztottak nekünk egy könnyen kezelhető gyereket, azért annak örülhetünk, hogy viszonylag hosszú ideig (néha akár fél óráig) eljátszik egyedül), de ha azokat megunja, akkor jön a TV szekrény, a video, a HIFI és a dvd lejátszó gombjai, az újságok szerteszéjjel dobálása, a konyha szétpakolása és végül a kedvenc tevékenysége: a szennyesvödör felborítása után az abban található ruhákkal a föld csuszpitolása. Dehát ezekért én nem haragszom egy cseppet sem, és mindig mindig csak azt mondom Papatutunak, hogy csak a lilázás ne lenne, egy árva panaszom se lenne a Tutukára.
Játszóterezés téren is vannak előrelépések: Dávidka már javában homokozik, csúszdázik,
és megpróbálkozott a motorozással is, bár leginkább csak ha én tolom. Sajnos az időjárás meglehetősen visszavetette a játszótérlátogatási lehetőségeinket, úgyhogy attól tartok, már csak tavasszal fog megtanulni motorozni, dehát reméljük, azért még nem marad le semmiről...
