Dávidka végre elvitte papáját is a játszóbölcsibe, aki vett egy nagy levegőt, s bement a sok kismama közé. Csodák csodája, senki nem szedte darabokra, persze nem is lett volna rá idejük, mert jébé ment a kisfia után két centiméterrel két órán keresztül. Aztán második alkalommal már olyan lazán ült a kispadon, mintha évek óta ezt csinálná, rutinosan gyurmázott, pakolta az autókat, s még az ebéd is nagyon izlett neki. Ja, Dávidka? Vele semmi gond nem volt, jött, s ment, papáját nem akarta zavarni, látta, még csak "beszoktatás alatt van". Szóval jó ez a bölcsi dolog, ennek azért is örülünk mert szeptembertől megpróbáljuk a helyi ovit. Április elején volt két nyílt nap, s kisfiam egész jól bírta, még gyerekekkel együtt is.
A beszéd fejlődése területén végre jobban állunk, Dávidka egy csomó mindent mond, "Deje Mamma, Deje Pappa, sötét, hold, nyamnyam bácsi, nyamnyam néni(McDonalds), Tecso, bicikli,moto, sziju, lyány(fiú,lány), tujojudi(pöttyös), pásisi, csicsicsom,tásusu(parizer, pari, tojás), Esz nem jó, semmi, sejova, konyv, és még rengeteg szó, ami nem jut eszünkbe.
Végre itta a tavasz, 22 fok, lehet menni órákra sétálni, ma reggel kivételesen babakocsival mentünk, lázas szegény Bóbita, s békás másik felére mentünk. Elmeséltem neki, mikor pici baba volt(ja, mondja:ííípicipici), mennyit sétáltam vele,míg ő aludt. Nagyon komolyan figyelte, mit mondok. Az ember azt hiszi, csak úgy néz a gyerek, de nem, tényleg figyel, s minden információt beszív az agya, aztán mikor nem számít rá az ember előhozza.
Szóval, jön a jó idő, tervek között Balaton, Velence s talán Horvátország. Meglátjuk mit szól ezekhez Dávidka meg a pénztárcánk.
