Ilyen a mostani május elseje, egy jóóó hossszúúú hétvége. Először egy vasárnap, utána két szombat, utána megint egy vasárnap... Ezt a napfelcserelési szerencsétlenkedést sosem fogom megérteni, biztos rengeteg GDP múlik ezeken a beékelődött napokon, de hogy így meg senki sem tudja, hogy valóban milyen nyitvatartás, milyen menetrend, meg hát egyáltalán milyen bioritmussal is ébredjen az ember aznap...
Na menjünk akkor szépen időrendben. Május elsején nem találtunk olyan politikamentes majálist viszonylag közel, ahova szívesen elmentünk volna, így hát Papatutu régi vágyát váltottuk valóra és elmentünk a Népszigetre, megnézni, hogy mégis ott milyen. Hogy mit találtunk? Elég kihalt, kiepéítve szinte semmi sincs, vendéglátóipari létesítmény gyakorlatilag kettő volt nyitva, ebből az egyik helyen magánparti volt. Leginkább sétálgatni, futni, kutyát sétáltatni lehet, illetve ha melegebb lett volna, lehet, hogy mi is leterítünk egy plédet a fűbe és napozunk - ilyet is láttunk párat. Az épületeken leginkább az elhanyagoltság és a rothadás jelei láthatók, a távolban pedig az újonnan épült Marina part fantázianevű lakópark magasodik, közvetlenül a hajléktalanok-lakta susnyás után. Néhány kisebb társaság bulizott ott a parton, de egyébként tényleg kellemes csend van. A séta után a család megebédelt a kellemes kerthelyiségben, a kaja nem volt rossz, és olcsóbb, mint a Rómain.
http://ordibator.blog.hu/media/image/Népsziget.jpg
Május 2-án papatutu ugyebár szombati nyitvatartás szerint dolgozott, Dávidkával megleptük őt a munkahelyén, aztán vettünk egy szép darab sertés szűzérmét, és mamatutu megsütötte vacsorára, mégiscsak dukál egy fincsi szülinapi vacsora férjecskéjének, sült krumplival, majonézes kukoricával. Mindez miután a Kisdedünk elaludt :) Délután még elnéztünk gyorsan a játszótérre egyet hintázni, amit Dávidka egyre jobban szeret, csak olyan kis aprócska még a bébihintában is, mindig félek, hogy kiesik belőle.
http://ordibator.blog.hu/media/image/hinta.jpg
Szombaton - egy ismételt szombati nyitvatartás után - leszaladtunk Velencére a lomtalanítás céljából előkészíteni a házat, dehát sajnos nem sok mindent tudtunk intézni, bár nagyon szép lesz a ház, ha kész lesz, egyelőre csak a sittet tudtuk tanácstalanul kerülgetni egy darabig. Timi eljött velünk és vigyázott Dávidkára, ami nagyon jófejség volt tőle, és reméljük, hogy máskor is vállalkozik rá.
És végre újra vasárnap lett. A mai napon Dávidka végre kúszott pár mérhető centit a szőnyegen, de csak miután több ízben keserves sírásba kezdett, hogy micsoda gonosz szülei vannak, akik nem tolják közelebb a játékait, hogy ne kelljen helyváltoztatni. Sajnos ma volt a legcsúnyább idő. Néha az eső is eleredt, szerencsére csak szemerkélt, így végülis elmerészkedtünk a Rómaira, ahol csatlakoztak hozzánk papatutu szülei. Sétáltunk egy nagyot, ebédeltünk egy finomat, nagyszülők végtelen türelemmel játszottak Dávidkával, aki a szokásos módon produkálta magát, nagyon kis zabálnivaló volt.
A képen a két kis rizsszem fogával Dávidka a konyhapulton:
http://ordibator.blog.hu/media/image/fogacska.jpg
