Elérkezett hát a bűvös kilenc hónap. Mármint idekint... Ilyenkor szokták azt mondani, hogy az illető babácska már többet volt kint mint bent. Még mindig gyakran előfordul, hogy csak ülünk Papatutuval, és nézzük ezt a kis csodát, ahogy randalírozik, pakol, szöszöl, nézeget, tapogat, forgat, kapirgál, megkóstol, szétszed, eldob, körülnéz és vigyorog, és próbáljuk emészteni az élményt. És reméljük, hogy ő is örül nekünk, és jól érzi magát nálunk, még hogyha hisztipók, akkor is.
Kibújt a második fogacska is, alsó jobb 1-es. Csodálkozva vettem észre egy mini bibit Dávidka nagylábujja tövében, majd megállapítottam, hogy alighanem az icipici éles fogacskáival tehette ezt, lévén, hogy a nagylábujját gyakran "pihenteti" a szájában.
Legfrissebb tudománya: a "Figyelem!" felszólításra a jobb kezecskéje mutatóujját felemeli a magasba, de valami elképesztő ennivaló módon http://ordibator.blog.hu/media/image/figyelem.jpg,
illetve tegnap Papatutu azt is megtanította neki, hogy a "Hogyan köszönünk?" kérdésre kézfogásra nyújtja a jobb kezét. A többi tudományát is folyamatosan ápoljuk, tapsi, tumi-putty, superman, pápá, stb.
Ma voltunk életében először hintázni és nagyon tetszett a dolog, úgyhogy ha az idő engedi, holnap is megyünk. Az időjárásjelentésről csak annyit, hogy mindenki jobban jár, ha vesz egy barométert és felakasztja a falra, mert hogy ezek a meteorológusok miket hordanak össze...
